2011. július 25., hétfő

A Kokeshi Macska Cirkusz rövid históriája elmesélendik utólag

Pihenő artisták (fentebb) és rokonaik (lentebb).

Régebbi, vagy inkább régies stílusú kokeshi babák.
(forrás: http://www.dollsofjapan.co.uk/kokeshi-doll.html)

Szuvenír a szebbek közül.
(forrás: www.kokeshishop.com)

Modern Creative Kokeshi, Sansaku Sekiguchi
(kyototraditions.com)

Bailey Saliwanchik nyugati átirata.
Lehet, hogy régebben, két éve, az Etsy-n láttam, de nem vagyok benne biztos, és már nem is találom...


Bár a taliándörögdi kiállítás artistái még mindig hősiesen ázogatnak a Lőke kúria kerítésén, én sátrat bontottam, összecsomagoltam, ittam egy kávét, eltűrtem és komolyabb koszolás nélkül megúsztam Tigris (aki egy termetes kutya) kitörő szeretetrohamát, és azt mondám, biz' én: pá!
A kiállításról persze megint lemaradt ez-az, amit most, itt, így bepótolni nem egészen ugyanaz, mintha ott lett volna inkább nem lehagyva, és egyébként is, a net adja a megoldást, de mégis, akkor most. Hogy mi az a "kokeshi", ez volt a kérdés sokszor. Mi fán terem, ha egyáltalán ott, és mivégre?
Fán terem, ez máris megállja a helyét. Vagyishogy fából faragják, cseresznyefából, egy egyszerű hengeres testet, rá egy nagyobb fejet. Valahol Japánban, itt is, ott is, a táj nem lényeges, mint ahogy az sem, mikor született az első, és miért, mert ezt már csak találgatni lehet. Régen. Festése egyszerű, fekete, piros, olykor sárga színekkel. A "kokeshi" név eredetéről szintén csak feltételezni lehet ezt-azt. Először fürdőhelyeken árulták emléktárgyként, és ma is igen népszerű, aminek következtében "mindenféle" minőségű és művészi kvalitású baba van forgalomban.


Mielőtt a kiállításra készültem, egy cirkuszos témájú terven dolgozgattam, és tudtam, hogy Dörögdre is ebből szeretnék vinni képeket. A figurákat szerettem volna csak kiállítani, ám ahogy kikerültek az eredeti kontextusukból, sallang lett számomra minden mozdulat. A végtagok parádéja az utóbbi hetekben éppen nem hatott meg. A testek fokozatosan egyszerűsödtek, mígnem gubó-szerűek nem lettek. Mint a kokeshi babáké. Ezek után persze engem is érdekel, vajon miféle mutatványokkal rukkolhatnak elő a cirkuszban...

2011. július 13., szerda

Kokeshi

Szűk egy hetem maradt, hogy összerakjam a kapolcsi (vagyis taliándörögdi) kiállítás anyagát.
Bele kell húznom!

becőke okuláré



Ma reggel találtam a kertben. Messziről csak két ovális valamit láttam csillogni, azt hittem, a holdviola (Lunaria annua) termése. De nem, mert ez egy réges-régi szemüveg.

2011. július 12., kedd

Tihany

Az egy jó nyár volt, amikor ez a rajzocska készült. Tihany, művésztelep, az első egyetemi év nyarán. Semmi kis szösszenet, de mégis... sokáig csak ide-oda rakosgattam, nem jelentett semmit.
És most, egyszer csak behívott egy csomó dolgot...
Napfény, lazulás, Balaton, bor, gondtalan heverészések... megmaradtak egy apró firkában.

2011. július 11., hétfő

Kárkép

Homoki hernyóölő

Papa és a Búvár Zsebkönyv


Nagyapám, néhai Endrődi János (született Nőthig) címfestő volt. Pontosabban: címföstő. Lelkiismeretes, precíz mesterember, aki még márványlapon keverte porból és olajból meg terpentinből a színeket, szigorúan és csakis az előírás szerint. Kisgyerekként nagy élmény volt a műhelyében lábatlankodni! Ami viszont a meséket és a kreativitást illeti... meglehet, az egy tőle külön létező világ volt.
Egy nyáron, talán 12 lehettem, kisgyereknek már nagy, nagynak meg kicsi, rajzoltam egy lovat. Megvolt a nagyja, büszke is voltam rá, de a szeménél elakadtam. Viszem Papához (némiképp büszkén is), segítsen megrajzolni azt a szemet, nekem sehogy nem megy. - Hátnadehát, Katikám, egy ló nem is így néz ki! - mondta, és én hol voltam, hogy vitába szálljak. Büszkeségemet meg vihettem a kert végébe.
Papa előkeresett egy lovakról szóló Búvár Zsebkönyvet, kezembe nyomta, na, ebből megtanulhatom, merre van a lónak az előre meg a hátra, szépen kimásolhatom belőle a képeket.
Részemről itt lett vége az önfeledt, felszabadult gyermeki rajzolásnak.
Sokat "másoltam" azon a nyáron a Zsebkönyvekből. Nem csak lovakat, de virágokat, tengeri csigákat, egyebeket. Később is elő-elővettem, így kezdtem el bogarakat rajzolni, és így talált meg a rovarrajzolói munka is, amit nagyon szerettem.

Bogarak


Régi munkák. A legrégebbi, legelső illusztrációk, amiket megbízásra készítettem 1998-2003 között, egy erdészeti vonatkozású rovarhatározóhoz. (Megbízó: dr Lakatos Ferenc, Nyugat-Magyarországi Egyetem, ill. annak idején Soproni Egyetem, annál is régebben Erdészeti...)

Az eredeti rajzok képeslap méretben készültek színes tussal. Volt velük munka, nem mondom, ráadásul jó sok, valahol 300 és 400 db között lehet a számuk.

A mai napig hálás vagyok ezért a munkáért! Kösz Pici, köszi Bundy! (...tudom, hogy eljut Hozzád... de... ez már egy másik történet, egy jóvátehetetlenül elhanyagolt barátságról...)

"S kertjében sok tsudálatos teremtmény kukutskálék vala…” (P. Aentek)

Van egy kicsi kertem. Kertecském.

Azt művelem.

Akkor is volt már benne valami, amikor még hozzá sem nyúltam, de nem emlékszem, hogy mi. Állandó változásban volt. Most is, hiszen művelem, ugye. Ültetgetek, bújtongatok, nevelintek, növelgetek, metszek, gazolok. Kapok sok palántát, amelyik megered, annak örülök. Néha csak nézem, hogy növekednek, meg hogy fújja őket a szél. A kis magokat, meg szöszöket.