2015. július 2., csütörtök

hangulatjel: "hálás"


Meglett. Végre. 
Megtört a jég. 
Apróság... Nekem fontos.

Évek óta mindig készültem, terveztem - de a közelébe sem jutottam az Aranyvackor pályázatnak.
Most sikerült, elkészült, beadtuk. Apró kis (nagy) boldogság ez nekem. Mert mindig ott motoszkál, hogy nem kéne tovább ezt, ezt a vándormutatványos életet, váltani inkább valamire, ami biztosabb, nyugodtabb, több hasznot hoz.
De ezt - még muszáj volt megcsinálnom, hiszen annyi minden más félbemaradt, hamvába holt, jegelve lett.

Hálásan köszönöm Szabó Imola Júliannának, hogy megajándékozott egy gyönyörű szöveggel, hogy bízott bennem, és hogy annyira, de annyira remekül tudtunk összedolgozni a finisben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése