2017. november 9., csütörtök

Rozi a parkban - 2. Egy fontos találkozásról

Két évvel ezelőtt történt, majdnem napra pontosan. 
Hűvös volt, de verőfény. Verőfény volt, de hűvös. November. Kicsi Rozi - ekkoriban 16 hónapos - a teraszon motorozott. A hatalmas villa egyik sarkától a másikig, karistolta a betont az ajtónk mellett, recsegtette a bükkleveleket a szomszéd ablaka alatt, fordult darabosan az utolsó lakás előtt. Aztán egyszer csak hiába vártam, nem gurult vissza. Állt az utolsó teraszon, és figyelt valamit. Hiába hívtam, nem jött. Figyelt. Rendben, ha nem jön, odamegyek én. A kutat nézte, s nem tágított, mintha mutatni akart volna nekem valamit. Jócskán volt benne esővíz és falevél. Meg egy... oda nem illő fehér, fekete, piros dolog. És ez a dolog, ha lassan is, de mozgott! Jesszumpepi, ez egy fakopáncs, jajszegény, mit keres ott, hogyan esett bele, és mióta fagyoskodik szegény, nyakig a vízben? Egy bottal próbáltam segíteni neki. Nem értette, ijedten körbeevickélte vagy tízszer a kutat, mire sikerült rávenni, hogy kapaszkodjon meg benne. Amikor "partot ért", sokáig cidrizett a faágon gubbasztva. 
Lassan melengette a nap, nem volt könnyű így gyorsan megszáradni.
Figyelj csak, kismadár, szedd össze magad, nem tudunk egész délután rád vigyázni, viszont macskák settenkednek a környéken, bajod lehet, ha itt maradsz - győzködtem. 
De nem rám figyelt, Rozival beszélgetett.
Kis noszogatásra végül arrébb röppent. Milyen szerencse, hogy pár lépésnyire volt a komposzt tároló, gyors portyába kezdett. Erőre kapott, majd egyre feljebb és feljebb sikerült kerülnie egy termetes tiszafa ágai közt.



Rozi akkoriban még nem tudott embernyelven beszélni, ezért később mesélte csak el, miről társalgott a harkállyal madárnyelven. 









2017. november 6., hétfő

Rozi a parkban - 1. Ki az a Rozi?

Rozi a parkban sétál.
A park közepén áll egy szökőkút.

Szép, régi szökőkút szobrokkal és cifra díszítésekkel.
Már messziről látszik, hogy csupa kaland.
Rozi nagyon szeret itt játszani.

Soha nincs egyedül. Most például itt vannak a galambok.
Figyeli, hogyan lépkednek.
- De szép peckesek vagytok! Pont, mint két huszár!

Így kezdődik a Rozi a parkban című mesém, amihez illusztrációkat is készítettem, s ez utóbbiak az idei Aranyvackor pályázaton a Pagony Kiadó különdíját kapták.
A mesét kifejezetten erre a pályázatra írtam a kiírás szerinti első kategóriát célozva meg, azaz egy 20 oldalas képeskönyvet max 2500 karakter szöveggel. Ez az első mesém. Vagyis nem. Illetve félig-meddig, mert…
Javában benne voltam már egy másik történet írásában - szóval inkább az számít elsőnek -, szintén az Aranyvackorra, csak másik kategóriában, amikor…
Egy kellemes tavaszi napon a kislányommal játszottunk a kertben. Ekkor ő, Rozi, 2,5 éves múlt, még nem volt 3. A kert egy régi villaépülethez tartozik. Szerintem varázskert. Van benne többek közt egy ősöreg, hatalmas bükkfa, és egy régi kútkáva. Szökőkút volt egykor, a három közül az egyik, ami a villához tartozott. Ez a mi játszóterünk.
Ebből született a mese, csak egy kicsit régebben.

A következő posztban elmondom, hogy is volt.





2015. július 23., csütörtök

Peru













Mire kiválogattam a fotókat, megérkezett a zivatar. Hűsítőnek kerestem elő őket ebben a szokatlan és egyre nehezebben viselhető kánikulában. 
Szeretem ezt a könyvet. Általában is szeretem, ha a férjemmel közösen dolgozhatunk valamin, az pedig külön öröm, ha szabad kezet kapunk. Kivételesen sok időm is volt rá, így igazi játék volt megrajzoni Peru térképét a sok fura alakkal, akik odasomfordáltak. 
Köszönjük a lehetőséget Simonyi Tamásnak, aki rengeteget kattogtatta a gépét,(a könyvbe csak a töredéke került a sok gyönyörű fotónak), és Andreának!
Könyvterv, typo: Felföldy Tibor

2015. július 2., csütörtök

hangulatjel: "hálás"


Meglett. Végre. 
Megtört a jég. 
Apróság... Nekem fontos.

Évek óta mindig készültem, terveztem - de a közelébe sem jutottam az Aranyvackor pályázatnak.
Most sikerült, elkészült, beadtuk. Apró kis (nagy) boldogság ez nekem. Mert mindig ott motoszkál, hogy nem kéne tovább ezt, ezt a vándormutatványos életet, váltani inkább valamire, ami biztosabb, nyugodtabb, több hasznot hoz.
De ezt - még muszáj volt megcsinálnom, hiszen annyi minden más félbemaradt, hamvába holt, jegelve lett.

Hálásan köszönöm Szabó Imola Júliannának, hogy megajándékozott egy gyönyörű szöveggel, hogy bízott bennem, és hogy annyira, de annyira remekül tudtunk összedolgozni a finisben.

2015. június 25., csütörtök

Dhammapada


Na hi verena veráni sammant' idha kudácanam averena ca sammanti esa dhammo sanantano.

azaz

A gyűlöletet sohasem szűnteti meg a gyűlölet, csak a szeretet - ez az örökkévaló törvény.

2015. június 17., szerda

Aranyecset


Miklya Luzsányi Mónika írásával folytatódik a történet, amihez Nemes Nagy Ágnes Aranyecset c. műve szolgált alapul. (ld még: tegnapi poszt.) A június erről szól az Író Cimboráknál.
Köszönöm a felkérést!

2015. június 15., hétfő

"Szádeli alászáll" - details -







Júniusban új téma indult az Író Cimborák blogján. Nemes Nagy Ágnes Aranyecset c. művét dolgozzák fel - erről bővebben itt. Az írásokhoz képek is készülnek. Eddig három részlet került közlésre, három különböző író, és három különböző illusztrátor munkája. A holnap megjelenő, negyedik részben én is érdekelt vagyok, mint rajzoló, a fenti részletek ehhez kapcsolódnak.