2014. augusztus 31., vasárnap

Kukák és ágak

Kukák és ágak - ez a címe Miklya Luzsányi Mónika meséjének, az Író Cimborák augusztusi témájához ("tolerancia") kötődően. (Egyben az első rajzom, amióta Róza velünk van :) )

2014. augusztus 11., hétfő

kiállítás

Ezen a héten kiállítás nyílik (Castro - Budapest, Madách tér) az Illusztrátor Pajtások szervezésében "Piros" címmel. Részletek a facebook-on, és még egy részlet itt: a kokeshi macskák is ott lesznek!

2014. június 12., csütörtök

délre mennek



Hiába van még ma is nagyon meleg, az elmúlt napok heves ciripelése alábbhagyott. Nekik is bemondta már a rádió, mi várható. Bezzeg a tavalyi nyár, már-már fülsüketítő volt, és a kertünkben lakó hatalmas bükkfának köszönhetően több elhagyott "kabócabőrt" is összeszedegettünk. Sehova nem kellett utaznunk, hogy máshol legyünk.
Persze ennek kapcsán két rajz: egyik a közelmúltból, könyvbe készült, és egy borzasztó régi, amikor még tényleg csak úri passzióból rajzoltam őket. A modell: óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes).

2014. június 10., kedd

a hőség zenekara







Lassan két éve, hogy ezek a rajzok készültek, és másfél, hogy megjelent közülük egy (Metallyticus, parkoló pályán Eremiaphyla brauerii) a MúzeumCafé lapban, Merkl Ottó, Puskás Gellért és Paulovkin András cikkéhez. Tikkadozós zizegések, cerregések és ciripelések hívták elő most őket az archívumból. 
S hozzá egymagam (másodmagam) képezek cserepesen szikkadt dinnyeföldet.

2014. május 8., csütörtök

kiswacom a nagyvárosban


A szalakótánál említettem, egy új feladat vitt bele, hogy az eddig megszokott kézi rajzolást ezúttal digitálisra cseréljem. Fáztam tőle kicsit, azt gondoltam, én leszek a Földön az utolsó ember, akit ilyesmire rá lehet venni. Aztán fordult a kocka, és kiderült, hogy ez tök jó dolog, és nemhogy kínlódok vele, de kifejezetten élvezem :)
Minden esetre azt tudtam, hogy ennél a munkánál tényleg máshogy nem tudom időre (és jól :) ) megoldani a feladatot. Egy természetvédelmi témájú óriási tábla lesz, sok-sok figurával, eseményt elmesélősen. Igazán természethű ábrázolást csak néhány madár követel meg, (ezek közül látható kettő az alábbi posztokban), de össze kellett hangolnom a stilizált emberkékkel. Hát ezért.

2014. április 22., kedd

Szalakóta


Szépen mondva Coracias garrulus.
Vége a húsvéti láblógatásnak, az elmúlt napok (tán hetek is voltak azok) kényszerpihenője után most nagyon bele kell húznom. Némi gyerkőcös betegeskedések, bárányhimlő, miegyéb után - ami csak annyira volt súlyos, hogy azért maradjon energiája a kis "betegnek" rajtunk ugrálni, esélyt sem adva a munkára, - most lesz másfél hetem bepótolni az elmaradást. Két nagyobb munkát, ami egyenként is legalább két-két hetet venne igénybe. De hiszek még a csodákban :)
Ez a szalakóta az egyik ilyen munkához készült. Tőlem szokatlan módon digitálisan. Amúgy a természetrajzolásban megátalkodottan "kézirajz párti" vagyok, most mégis a gépi rajz mellett döntöttem, mert a képi kontextus, amibe majd kerülni fog, ezt kívánja. Időben egyelőre nem mondanám gyorsabbnak, de leszámítva, hogy a kezem jobban kikészül, egész kedélyesen el lehet pepecselgetni így is. Az időt meg valahogy majd kitágítom :)

2014. április 12., szombat

húsvéti találmány


Miközben a játék még javában tart a csinos dobozkákért (részletek itt), gondoltam böngészek még a régi rajzaim között húsvéthoz méltó dolgokat. No, és mire jó a feledékenység: megint sikerült meglepnem magam. Jókora pakk skicc került elő egy pár évvel ezelőtti, meseillusztrációs pályázathoz kötődően. Első részlet látható.

2014. április 10., csütörtök

Aki már nagyon várta az esőt


A fiam :) Múlt héten végre kapott egy esernyőt. Rég vágyott már rá, én meg most akadtam bele véletlenül egy játékboltban. Az első napja azzal telt, hogy ki-be nyitogatta, csukogatta, majd közölte, hogy az előrejelzés szerint másnap esni fog. Persze nem esett (senki nem is ígért ilyet), inkább hétágra sütött a nap. A gyerkőc meg várt. 
Ma köhögés miatt nem ment oviba. És végre esett! Kiment az udvarra, és fel-alá sétált a kincsével, mint egy tarkabarka gomba :)

Könnyed, bukolikus húsvéti játék




Ismeri valaki a kacatgyűjtés mámoros érzését? Vagy az észrevétlenül beszivárgó "mindenféle" felismerését? Bevallom, hosszú évekig magam is lelkes kacat- és csecse-becse gyűjtő voltam. A múlt idő persze csak részben igaz, de tény, hogy mivel az utóbbi öt évben háromszor költözködtem, kénytelen voltam némi önmérsékletet gyakorolni. Az eredménye, fogalmazzunk szépen, "mérsékelt" lett. A dobozokat egyszerűen imádom. Na de... mit tart az ember benne?
Ti mit tartanátok? A mai naptól hétfő, azaz április 14 éjfélig játékra invitálok mindenkit, aki szeretné elnyerni a képeken látható, bukolikus környezetben ábrázolt nyulakkal díszített dobozkák egyikét. A dobozkát azok között sorsolom ki, akik lájkolják az illusztrációs facebook oldalamat, megosztják a játék felhívását, és ott, a fb-on, kommentben megírják, melyiket szeretnék a három apróság közül. Ééééés még, mert telhetetlen vagyok, megírandó az is, ki mit tartana benne.
Néhány paraméter: a dobozkák picik (a kör alakú 8cm átmérőjű és 3cm magas, a téglák 8,5x6cm-esek,  és 4cm magasak), papírból készültek, és saját kezűleg lettek pingálva.
És hogy tényleg, mit is lehet tartani bennük? Van egy-két ötletem :) Hamarosan fotózok!

2014. április 6., vasárnap

áprilisi dinnyeföld


Elég rég volt, hogy egyszer Törökországban jártam. Ez a skicc akkor készült. Olykor hatalmas dinnyeföldek mellett buszoztunk el, az utak mentén pedig pedig bódék (viszonylagos) hűvöséből árulták a termést. De nem ám csak 2-3 félét, mint errefelé, nálunk, hanem bámulatosan sokféle színű és formájú tökféle kellette magát. Megannyi (tök)turbán keresett magának (tök)fejet. Szóval volt választék rendesen.
ld még: Kata Endrődi Illustrations, a facebookon

2014. április 3., csütörtök

szemleív és brossúra egy világot érintő ügyért






A rengeteg, világot érintő ügy közül ezúttal a biodiverzitás kapott hangot. Ezzel kapcsolatban nem szoktak transzparensekkel az utcára vonulni, van elég gond így is. Amíg nem kerültem kapcsolatba a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvánnyal - rajzolóként ismerem őket kb 2001 óta -, elképzelésem nem volt, hogy mekkora gazdagságban vannak jelen bolygónkon pl a fenyőfélék. Sok faj viszont még alig ismert, mert annyira kicsi és veszélyeztetett populációban van jelen, vagy egyéb, ilyen-olyan okok miatt. Sokról pedig csak alapos kutakodások során derül ki, milyen élőhelyi adottságok mellől "indult" évmilliókkal ezelőtt, és hova "szorult ki" mára. Mi volt a monokultúrák előtt? Ennek feltérképezésére vállalkozott az Alapítvány. A tudományos munkán felül azonban egy olyan, ma már szokatlanabb álmot is szeretnének megvalósítani, mellyel a művészi botanikai illusztrációkat is a dokumentáció részévé tennék. Évek óta dolgozik ezen egy csapat, de a szükséges források előteremtése időről időre nehézségekbe ütközik. Emiatt is adódott a feladat, hogy tervezhettünk egy brossúrát. Remélem, sok helyre eljut majd, többen megismerik ezt az intézetet, és a "How to donate to support botanical art and the Dendrological Atlas" című bekezdés is meghozza a hatását. Bizakodunk, nem tehetünk mást. 
És most már azt is tudom, mi az az oltárhajtás :).

2014. április 2., szerda

Új oldal


Végre-végre! A dilemma már nem dilemma, tegnap éccaka elindult a facebook-on a Kata Endrődi Illustrations oldal. A rajzok "kiállítása" mellett lesznek majd meglepetések is idővel a kedvelők közt kisorsolandó képek és hendméd apróságok formájában, na meg olyan dolgok, amikről még magam sem tudok. Szívküldi :)

2014. március 31., hétfő

dilemma


Jirka javaslatára elhatároztam magam, hogy a facebook-on is indítok egy oldalt a rajzaimnak. Ebben megerősített néhány "kollégám" bősz egyetértése és támogatása. Néhány nap töprengés után körvonalazódik a kép, de a címkével még bizonytalankodok, hogy a kissé nehezen érthető és még nehezebben megjegyezhető blogom címén indítsam az oldalt, vagy a sokkal egyértelműbb nevem+Illustratons legyen a befutó? (Esetleg valami más.)Véleményeket várok sok köszönettel, hisz láthatjátok a mellékelt rajzon is, mekkora súlya van a kérdésnek!

2014. március 28., péntek

rajzolt növények








Nos, ők az előző bejegyzésben említett hétvégerabló banda. Senki nem gondolná róluk, olyan ártatlannak tűnnek. Szépelegnek jobbra-balra, susorogják így rajzolj, úgy rajzolj! A kódexmásoló pedig mit tud tenni, így rajzol, úgy rajzol, levélkéket és szirmocskákat pöncörészik, de izibe, hiszen ezek a kis fitopávák nagyon akarnak már menni, mutogatni magukat. De nekik könnyen megbocsájt az ember. Ha kapok fotókat majd a végleges helyükről, tudósítok. Annyit árulhatok csak el, amennyit magam is tudok: impozáns megjelenésük lesz!
Balról jobbra ők vannak a rajzon: kígyógyökerű keserűfű (Polygonum distorta / Persicaria distorta), tőzegeper (Potentilla palustris), széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis), zergeboglár (Trollius europaeus).

kertecske





Ma végre kimentem a kertbe. Eddig is tudtam, hogy van itt ilyen, és azt is, hogy szép az idő, de most adódott úgy, hogy tényleg, úgy igazán leülhettem kicsit a zöldben, a napon. Ha már a vasárnapoknak is munkával kell telniük, gazdag dolgok kompenzálják a zsugorodó időt. Tele vagyunk kincsekkel, nem felejtem. Hamarosan megmutatom, mivégre is volt a hétvégi szobafogság.

2014. március 27., csütörtök

bambuszműhely


Az előző két bejegyzéshez találtam még egy vázlatot. Valahogy így szoktak kezdődni a képek. Lassan rendet rakok, hátha még előkerül ez-az. Néha én is meglepődök. A sok rohanás mellett persze most ezek a fotók olyasmit sejtetnek, hogy itt mennyire nyugi minden. Bár... végülis majdnem.

2014. március 22., szombat

2014. március 19., szerda

... és még egy tavalyi

Újabb régiség, vagy nem is annyira régiség, csak tavalyiság. Újabb figura, hogy kicsit sorba rendeződjék az előző bejegyzéssel. Egy pályázatra készült, de erről bővebben később :) Ki lehet ez az alak?

2014. március 14., péntek

Tavalyi cimboraság

Tavalyi kép, de mintha tegnap lett volna. Ha rég volt bejegyzés, hát nem azért, mert nem rajzoltam, hanem pont hogy nagyon is, reggeltől napestig. Sokszor még azon is túl. Ám mindamellett, továbbá és azon is túl-túl készült néhány illusztráció az Író Cimborák blogjára. Ezeket a "feladatokat" mindig nagyon szeretem. Egyrészt a csodálatos versek miatt, másrészt mert jóformán ez az egy alkalom maradt, hogy szabadon kísérletezhessek - amire egyébként annyira kevés idő van. Egyik kedvencem ez a kép, ami Miklya Zsolt versciklusának egy darabjához készült. "Apát sehol se" a címe. A versek most állítólag egy kiadóban várják sorsuk alakulását. Nem "könnyű, populáris" írások - nagyon szeretem őket.